'Gyorstalpalón” képezték a szabadságharc hős lovait

Patás hősök dönthették el a csatát

A magyar szabadságharc nagy alakjai mellett alig esik szó az események négylábú „hőseiről”, pedig a magyar lovashuszároknak olyan híre volt, hogy Európa számos hadserege róluk mintázta a saját könnyűlovasságát.

A ránk maradt festményeken azért jól látszik, hogy a lovaknak jelentős szerepük volt az események alakításában, 1848 őszén állították fel a honvéd huszárezredeket. Sok idő nem volt a hátasok kiképzésére: egy-két hónap alatt kellett olyan szintre hozni őket, hogy akár a legforróbb helyzetben is bevethetők legyenek. Ebben a forradalom hívó szavára a császári ezredből hazatérő idősebb, hivatásos huszárok vállaltak oroszlánrészt, akik gyakran elképesztő viszontagságok közepette tértek haza, hogy fegyvert fogjanak hazájukért. „A könnyűlovasság mindig elkésik, de a csatát eldöntik” – hangzott a mondás, s tény, hogy a meglepetésszerű rohamokkal, a pusztákról „megmaradt” gyors visszafordulásokkal támadó magyar huszároknak egész Európában híre ment.

Amikor pedig a szabadságharc után szanaszét futottak, az őket befogadó országokban sorra vették át a magyar könnyűlovasság módszereit, egyenruháját, alaki szabályzatát, Napólaon seregeitől az orosz cárig.

– A „kincstári” lovak mellett a lovas nemzetőrök is sokat „hozzátettek” a szabadságharchoz, ők egy 48-as törvénycikk nyomán szerveződtek. Meglehetősen vegyesen: sokan ingben-gatyában, egyenesre kovácsolt kaszával álltak közéjük, s ki milyen lovat hozott – többnyire magyar félvért –, azzal állt hadrendbe. Néhány helyen pedig már látni lehetett az igazi magyar, kizárólag sárga színben tenyésztett gidrán fajtát is, amely nem véletlenül vált egyre népszerűbb katonalóvá: magas, robosztus alkata, robbanékonysága, strapabírása és bátorsága miatt a későbbi sorhuszárezredek kedvelt lova lett – mondja Vígh Attila, a Győri Lovas Nemzetőr Díszszakasz vezetője, aki maga is gyakran felvonul „szabadságharcos nemzetőrként”.

A lovas hagyományőrzés ma a reneszánszát éli: Székely Tibortól, a Nemzeti Vágta főkapitányától megtudtuk, hogy míg a nyolcvanas években, a magyar hobbilovaglás hajnalán hat huszáregyesület – akkor még kluboknak nevezték őket – működött az országban, mára 100-120 alakult, többek között Győrben, Pápán, Kapuváron is őrzik lelkes lovasok a nemes hagyományokat. Ők a korabeli leírások, képek alapján próbálják rekonstruálni az egykori egyenruhát és lovas felszerelést, például a lovat kímélő, jól málházható katonai nyergeket. A júniusi Nemzeti Vágtán, a Hősök terén idén is több korabeli lovasbemutató és hadijáték látható majd, de a helyi előfutamon, a Kisalföld Vágtán is bemutatkoznak a „kisalföldi huszárok”.